Figyelem!

FIGYELEM!

A Google Reader meg fog szűnni, így a szokásos helyen nem fogod látni az olvasott blogjaid bejegyzéseit.  Sajnálatos módon, elvileg el fognak tűnni a rendszeres olvasók a blogról. Ez eléggé szomorú lenne számomra így, hogy mindenki megértse miről is hadoválok átmásolok mindent L.T.P~ blogjáról.

A feliratkozók pontosan július elsején eltűnnek. / Úgy érzem, ennek tragikus vége lesz../

"Mi az a Google Reader?
Mindennap fellépsz a blogspot fiókodba, s megnézed milyen friss bejegyzések kerültek fel más-más blogra. Ezt jelenti a Google Reader, ami behozza a friss bejegyzéseket, hogy ne kelljen mindig, folyamatosan nézned az adott blogod. Nos, ez fog megszűnni. TEHÁT EZ[KÉP]--->

Akkor mi lesz? Mindennap sorba meg kell néznem a blogokat?
Nem, nem kell! Van egy olyan oldal, ahova ha beregisztrálsz minden blogod bekerül, amit követsz és úgy fogod OTT(!) azon az oldalon látni, mintha blogspoton lennél. De, csak is látni fogod. Ott tudomásom szerint nem írhatsz bejegyzést a blogodra(bloglovinon), csak látod a friss bejegyzéseket. Ugyan úgy berakhatod a saját blogodat is, de csak azt látod ott, hogy kiköveti ott bloglovinon. Tehát blogspoton felrakod az új részt és bloglovinon látják.

Tehát körülbelül három hét múlva már nem fogod blogspoton látni a friss bejegyzéseket tudomásom szerint.

Mi az a "bloglovin"?
Az említett oldal, melynek segítségével láthatod kedvenc blogjaid legújabb bejegyzéseit.

BLOGLOVIN LINK!
ITT LEHET REGISZTRÁLNI!

Megkérlek titeket, hogy minél több emberhez juttassátok le ezt a leírást. Akár linkeld valahova ezt a bejegyzést, vagy ilyesmik. FONTOS LENNE! "

Szóval, szeretném megkérni a rendszeres olvasóimat, hogy továbbra is kövessék nyomon munkámat. 

Love ya, xoxo B♥

Sziasztok!

Sziasztok!

Újra jelentkezem, sajnos már nem résszel. Megint egy kis rizsa:

Köszönet nyílvánítás (mégegyszer):     

Köszönöm az utolsó fejezet alá, a  6 'Sírtam rajta -mot', és a 3 megjegyzést. Tényleg nagyon köszönöm a sok gyonyörű szót, és hgy vettétek a fáradtságot és írtatok pár sort. Azt a rengeteg olvasót is, mind nagyon- nagyon köszönöm. Úgy gondolom, hogy a blog 21 olvasójával, össze gyűlhetne 21 'Sírtam rajta' ill. 'Rossz lett' értékelés.

Továbbá el sem hiszem, hogy annak ellenére, hogy 21 olvasóm van, 32 szavazat jött, hogy melyik blogomat valósítsam meg. Mivel ez a következő pontba tartozik és nem a köszönet nyílvánításba, így lentebb olvashattok bővebben a szavazás eredményéről és a részletekről. A köszönethez még jár a kisebb meglepetésem is:

Nagyobb méretért katt a képre.

Egy nagy Emléklap MINDENKINEK, mert ez MINDENKINEK szól KIVÉTEL NÉLKÜL. Ez egy fajta hála is. :)

Szavazás ill. új blog: 

Mivel ti is láthattátok/láthatjátok a többség a 2.) blogra a [Louis Tomlinson Fanfictionra] szavazott, de ebben közre játszott Facebook -os, "szavazás" is. Így újabb történetet olvashattok tőlem, még hozzá egy rémsztorit, miként viselkedik, cselekszik a legidősebb banda tag. Már fent van a prológus és az első rész is. Remélem bekukkantottok, és tetszeni fog az a történet is, és hagytok magatok után nyomot. ;)

 KATT, KATT, KATT, KATT Dark, glomm, secrets, mysteries KATT, KATT, KATT, KATT 

Nem hittem volna: 

Hát, komolyan nem hittem volna, hogy a blog végén 2 BLOG VERSENYRE is fogok jelentkezni. Megleptem saját magamat is. Két képet láthattok oldalt a modul sávban, és a képekre kattintva bejönnek a blogok is. Jelentkezzetek ti is! Nem sokára hozom a fejleményeket a versenyekről :)
 

Az élet nem áll meg:

Az élet nem áll meg, a blogon, ugyan úgy fogok bejegyzéseket írni, olvashatjátok majd a köszöneteimet, amiket halálra untok már, de tényleg nem tudom elégszer kifejezni mennyire hálás vagyok. Valamint készülök nektek egy kisebb játékkal, amint elkészülök vele, fel is rakom. Egy kisebb felmérést fogok végezni, kíváncsi vagyok, mennyire figyeltetek a blog olvasása alatt. ;)

Most csak ennyivel jöttem, ha valamit elfelejtettem, majd még szólok!

Lova ya, xoxo B♥

10.fejezet - In ends our story...

Drágaságaim!

Nagyon nehezen, de elkezdtem írni az utolsó részt. Annyira nem akarom, hogy vége legyen. Számtalan új ötletem van a bloggal kapcsolatban, de még a legeslegelején eldöntöttem, hogy ez így lesz, és nem akarok már rajta változtatni. Hirtelen azt sem tudom mit mondjak... Elakadtam, pedig most kellene a legtöbbet regélnem. Szerintem azt csinálom, hogy most itt az elején nem rizsázok, hogy minél hamarabb olvashassátok a részt, hanem majd a rész végén, írom le a mondanivalómat. Ja és minden képen hallgassátok közben ezt a zenét, nagyon fontos, így lesz csak hatása.
Így utoljára: Jó olvasást!
Csókol benneteket, xoxo Bogyesz♥

(Ha lejár a zene indítsátok újra.!!!)

 Harry Styles

1 héttel később

Vesztettek már el valakit? Legyen az család tag, nagymama, nagypapa, vagy egy hörcsög? Tudjátok milyen érzés az, mikor valakid meghal? Hát az aki nem tudja, nagyon mázlista. Engem évek óta ver az Isten. Csak tudnám mivel érdemeltem ki. Csak azt tudnám, miért büntet. 

Diliházba zártak. Tök jogosan. Van amikor csak úgy rám jön és ordítanom kell. Most is így van. Torkom szakadtából üvöltök, hogy valaki meghalljon. Rántson ki ebből a rém álomból. Üvöltök és sírok. És ezzel csak rosszabb lesz.

Sofia meghalt.
Nem sokkal azután, hogy végre belement az életmentő műtétbe. Amitől meggyógyulhatott volna. Amitől most újra együtt lehetnénk. De ő a halált választotta. És nem engem.
Úgy érzem, már nincs miért élnem. Teljesen fölösleges itt lennem, csak szennyezem a levegőt. És ha én meghalok, van rá remény, hogy újra a családommal legyek. És ennél többet nem akarok. Tudom, tudom itt vannak a srácok. És Stella néni. Csak, hogy Stella néni mikor megtudta szívinfarktust kapott és meghalt. Legalább ő már fent van a családjával. Na és én? Én ezt érdemlem? Hogy, minden család tagomat a föld alá temessem? Én ezt érdemlem? Én miért nem lehetek végre a családommal? Miért szakítanak el mindig a szeretteimtől? Nekem miért ez a Sors jutott? Miért pont én? Miért pont az én családom halt meg? Miért hagytak el? Ez a sok kérdőjel. Senki sem tud rá válaszolni. Senki!
Levegő vételem felgyorsult és nagyon rosszul lettem. Menten ordítani kezdtem. És ez így megy egy hete. Ha túl sokat gondolkozok bármin is, rosszul leszek és ordítanom kell. Ezért zártak el egy steril környezetbe. Azon se csodálkoznék, ha a barátaim letagadnának. Ha mindenki elfelejtene. Ha az One Direction négy fiúval indult volna. Hisz' kinek is kell egy ilyen bolond, árva ember? Kinek is kellene... senkinek!
A halált nem lehet felfogni. Sem elfogadni. Sosem fogod tudni felfogni az életben, hogy a szüleid meghaltak. A kishúgod meghalt. Ezt egy ember sem tudja feldolgozni. Hiába vagyok 19 éves, ezt még egy 85 éves ember sem fogná fel. Egy 85 éves embernek azért lenne könnyebb, mivel már ő idős, és sokkal közelebb van a halálhoz.
A szeretteink elvesztése, maradandó nyomot hagy mindenkiben. Legyen az gyerek, csecsemő, vagy egy 19 éves fiú. Például mikor majd megtalálom az igazit. Szülei ott ülnek majd az esküvői asztalnál, lánya mellet, viszont az én oldalamon ki fog ülni? Senki! Mert én egy senki vagyok! Mert nekem nincs családom!
Üvöltenem kellett megint. Miután kiadtam magamból a bánatom egy részét, egy nagyon pici részét, az 5 százalékát, zokogva borultam az ágyra. Sofia itt  hagyott. Elment. Soha többé nem látom.
Az a bizonyos éjszaka után történt. Mikor Niall bent töltötte az éjszakát Sofia -val. Én hülye, otthon aludtam, nyugodtan és megvoltam róla győződve, hogy Sofia biztonságban van. Ez így is volt, semmi tagadás. Viszont másnap reggel. Alig bírta nyitva tartani a szemeit. Beszédre már egyáltalán nem volt képes. Néha, néha rám pillantott, de lecsukta szemeit. Azokban az órákban értettem meg, mit is jelent nekem valójában Sofi. Azokban az órákban imádkoztam Istenhez, kegyelmezzen meg nekem. És nem tette. Elszakította tőlem testvéremet, majd nagynénémet. És itt van az újabb kérdés, amit minduntalan felteszek: Miért?

,,Minden perc számított. Minden egyes perc meg volt számlálva. Akár ez, akár a következő. Bármelyik percben elmehet. Bármelyik percben itt hagyhat. És ebbe nem tudok bele nyugodni. Addig kapaszkodom az utolsó fűszálba is, míg végleg itt nem hagy. Hiszen még él. Hahó, emberek! Sofia még él! Ne gyászoljunk már! Még nem halt meg! Még történhet csoda! Még betoppanhat az életmentő műtéthez az orvos. Bármelyik perecben.
- Sofia... - hangom rekedt volt, a könnyekből ki sem látszódtam. Stella néni teljesen kivan. Egy percre sem engedi el Sof kezét, ahogy én sem. Nem hagyjuk itt az utolsó perceiben. Itt leszünk vele. Végig kitartunk mellette.
A srácok némán álltak. Hol kifele az ablakon bámultak, hol engem vizslattak, hol pedig Sofiát nézték. Niall is teljesen kivolt, azt hiszem az utolsó két napban nagyon hozzá nőtt. És ezt nem is csodálom.
- Sofia... - kezdtem újra mondatom. - Maradj itt velem! Maradj itt velem kérlek!
Szemét kinyitotta, Stella nénire nézett, majd rám emelte könnyel teli szemeit. Sós könnyei, potyogni kezdtek, és végig csordultak az arcán, rá a párnájára.
Eddig bírtam, tűrtem, de most kitört belőlem a zokogás. Liam felállított és kivitt a teremből. Leültünk a kinti székekre, és én  tovább sírtam. Nem akarom elhinni, hogy ez történik velem. Liam átkarolt és magához vont. Nagyon jól esett, hogy így törődik velem, és végre sírhatok valaki vállán. 
Egy jó fél órája lehettünk kint, egyikünk sem szólt semmit. Néha- néha elhaladt egy orvos, vagy egy nővér előttünk. 
- Harry gyere gyorsan, Sofi nagyon rosszul van! - jött ki Louis.
Felpattantam és amilyen gyorsan tudtam, bent voltam újra Sofi mellett. Kezeit megfogtam, így éreztettem vele, hogy itt vagyok. Száját kinyitotta, de nem tudott semmit mondani. Vissza is csukta. 
- Ne haragudj rám, kérlek! Az én hibám! Minden az én hibám! 
- Nem a te hibád! - suttogta elhaló hangon. 
- De... 
- Nem... és még a halálos ágyamon is vitatkozok - mosolyodott el. 
- Jaj, Sofi! Szeretlek! Sajnálom! - leheltem homlokára egy puszit.
- Ne sajnáld Harry! Én is szeretlek! Mindannyiótokat! - és lecsukta szemeit. Végleg!
A gépek hangos, egyenletes csipogásba kezdtek, a kis hegyek eltűntek, és csak a hosszú egyenes csík maradt.''


Ennyi! Vége! Sofia elment! Itt ért véget a mi történetünk! A halál győzött és magával rántott egy ártatlan embert!
Viszlát Sofia! 

The End

Huh, hát sziasztok! Újra. Miközben írtam a részt, én is hallgattam hozzá a zenét, folyamatosan, és a végére szabáj szerűen zokogtam. De komolyan! Nem tudom titeket, hogy érintett meg a történet, de bennem mély nyomott hagyott. Az biztos, hogy már most eldöntöttem, hogy lesz még ilyen szomorú történetem. :)
Az egész sztori igazából úgy kezdődött, hogy éppen fürdötem... NEM RÖHÖGNI.... és csak úgy eszembe jutott, hogy mi van ha...? Mi van ha, van egy lány, akit elhagyott a bátyja a tehetség kutató miatt, és mi van ha a lány szülei pluszban még meg is haltak. Aztán a bátyus vissza jön, bocsánatért esedezik, de kiderül, hogy a csaj halálos beteg. Vívódnak, elfogadja a műtétet, ne fogadja... aztán az utolsó percekben elfogadja, majd közlik vele, hogy hetek múlva jön az orvos. A lány nagyon jóba lesz, bátyja barátaival, és teljesen megbocsájt testvérének is. Viszont időközben a lány meghal, így bátyjának már egyetlen egy rokona sem marad. És vége!
Az ötlet nagyon felcsigázott, minél hamarabb leakartam írni, ezért is emrtem bele vágni. NAGYON- NAGYON KÖSZÖNÖM ANNAK, AKI VELEM TARTOTT, ÉS OLVASTA A RÉSZEKET. 
El sem tudom mondani, mennyire jól esett, a sok szeretetetek, lelkesedések. Sokszor ti és szívhez szóló kommentjeitek, adtak erőt az újabb rész megírásához. NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM MINDENKINEK! El sem tudtam néha hinni, hogy 21 rendszeres olvasóm, és temérdek kommentjeim vannak a részek alatt. Remélem id is kapok párat :P
Nos hát akkor egy kis statisztika. Köszönöm szépen a 21 olvasót, a 2228 oldalmegjelenítést, és azt a sok gyönyörű kommentet. El sem tudjátok hinni, mennyit jelent ez nekem, és, hogy milyen boldog vagyok, hogy itt voltatok velem. Esküszöm nincs annyi hála, amennyit én ide nektek leírhatnék, és elmondhatnék.
Köszönöm szépen a fejlécet Bius Szi. -nak, és a kinézetet pedig Nessa Zapper -nek, valamint a csodálatos trailert is neki köszönhetem.
Valamint nagyon -nagy KÖSZÖNTETEM JÁR, minden kedves OLVASÓMNAK! Tényleg nagyon szépen köszönöm! Szeretlek titeket! 

Csókol benneteket, xoxo Bogyesz♥

9.fejezet - The operation

Sziasztok drágák! Mint látjátok oldalt kint van egy szavazás, valamint külön bejegyzést is szántam arra, hogy milyen témájú legyen a következő blogom, mivel ez az utolsó előtti rész! :( Kérném szépen mindenkitől, hogy szavazzon, esetleg írjon megjegyzést, aki még nem tette meg. Valamint jól esnének a kommentek, mert az előzőhöz 2 -őt kaptam és én a 3 -hoz vagyok szokva. ;) De az se baj ha nem jön. Mindegy nem rizsázok tovább, itt a 9.fejezet. Én is megkönnyeztem rajta, remélem belőletek is kitudom váltani ezeket az érzelmeket, és az érzékenyebbeknek papír zsepit elő! 
Sajnálom, hogy késve hoztam a részt, de a héten sok dolgom volt, és pénteken, úr isten holnap már szombat és nincs rész fejjel szaladgáltam a házban és próbáltam leülni írni. Úgy hogy igyekeztem, és újabb ötletek jutnak eszembe, amit még ebbe a két részbe mindenképp bele kell, hogy tegyek. Ja és még valami... úgy döntöttem, hogy jövő hét szombatra jön az utolsó rész, hogy minél tovább tartson. :)
Jó olvasását az utolsó előtti részhez!
Csók, xxx B♥


Miután Harry -ék végre leakadtak a témáról, miszerint nekem tetszik Niall, elkapott a rosszullét. Nagyon rosszul lettem, már az is megfordult bennem, hogy ezek itt az utolsó perceim. Stella néni még azelőtt hazament, hogy én rosszul lettem, úgyhogy Harry -vel vagyok, és próbálok erős maradni. A félelem is előjött... Kérdések sorozata zajlód ott le bennem... mégis egyre sem tudtam a válszt. Milyen lesz odaát? Biztos, hogy megakarok halni? Az utolsó percben fogadjam el a műtét ajánlatát?
Egy idő után már gondolkodni is alig tudtam. Karjaimat nem tudtam megmozdítani, szerintem még a kis lábujjam mozgatása is nehezemre esett volna. A fájdalom és a pánik felülkerekedett rajtam és kitört belőlem a sírás. Féltem... rettenetesen féltem. Mi lesz most velem? Mi lesz a ,,családommal''? Itt hagyom őket, abba Stella néni beleroskad. És mi lesz Harry -vel? Képes lenne túlélni? Miket beszélek... persze, hogy túléli.... igaz?
- Ha...Ha...Harry... - akadoztam a sírás miatt.
- Mi az? Mondd már, teljesen megijesztesz!
- Kér... lek... szépen ne tégy őrültséget.
- Mi? Nem értelek.
- H..Harry... én érzem, hogy közeleg... - próbáltam lenyelni a gombócot a torkomból - hogy nem sokára meghalok... azt szeretném, hogy te élj tovább, ne foglalkozva velem.... találj egy lányt... akivel majd összeházasodtok és lesznek majd szép gyerekeitek. Azt akarom, hogy vigyázz majd Stella nénire, ne hagyd, hogy magát hibáztassa... mert ahogy ismerem, megtenné. Te se hibáztasd magad, itt aki egyedüli hibás az csak én lehetek. Éljetek tovább boldogan, és még egyetelnegyet kérek tőled: Sose felejts el! - suttogtam.
- Jaj, Istenem segíts! Sofi nehogy búcsúzni készülj, hallod?! Kibírod, erős kislány vagy, végig csinálod és te kerülsz majd ki győztesként, hallod? Te leszel a győztes. Együtt leszünk, együtt fogunk élni, és még csak eszedbe se jusson föladni. Nem adhatod fel!
- H... Harry... én próbálom...
A teremben csak a sírást lehetett hallani. Mindketten sírtunk, sőt már zokogtunk. A fájdalom enyhült, mégis sokkal gyengébb lettem. Úgy éreztem egy gyenge szellő fuvallat is el, messze tudna repíteni.
Harry fejét ágyamra hajtotta és úgy sírt. Milyen önző vagyok. Annyira hülye és önző, hogy rájuk nem tudok gondolni. Annyira buta vagyok, hogy őket elfelejtem.
- H...Harry.... csináljuk meg a műtétet!
- Mi van? Jól hallottam?
- Igen, csináljuk meg a műtétet.
- Komolyan?
- Igen.
Felpattant és kiszaladt a kórteremből. Az orvost noszogatva tért vissza.
- Kisasszony, valóban szeretné a műtétet?
- Igen, minél hamarabb.
- Hát akkor ennek nincsen akadálya... - s, kirohant.
- Jaj Sofi! Istenem, olyan boldog vagyok! Végre! Köszönöm! - ölelt meg. Szorosan öleltem magamhoz, és nem akartam elengedni. Nem akartam, hogy az ölelésünk véget érjen. Azt szerettem volna, ha örökké ölelhetem, bátyámat. Jaj, Harry.
- Szeretlek! - suttogtam fülébe.
- Én is, nagyon! Nagyon -nagyon!
- Én még jobban!
- Nem, én jobban! Mindennél és mindenkinél jobban!
- Én is Harry - suttogtam és könnyeim patakokban folytak. Meggyógyulhatok. Nagyon remélem, hogy meggyógyulhatok. Hogy, fog ennek örülni Stella néni.
- Megyek felhívom Stella nénit - ment ki Hazz.
Miért könnyebbültem meg? Egyáltalán, eddig miért nem fogadtam el a műtétet? Miért kellett megijeszteni, ahhoz, hogy elfogadjam? Vajon a jó Isten akarta így? Netalántán anyáék keze van a dologban?
Bejött a fehér köpenyes, már jól ismert doki, és hát elég gondterhelt arca volt.
- Ugye nincs valami baj?
- Attól tartok, hogy igen. Merre van Mr.Styles?
- Doktor úr. Tudni akarom! Nem vállalják a műtétet, igaz? Vagy nem lehet végrehajtani... Vagy...
- Sajnálom kisasszony, de csak két hét múlva tudnak ide fáradni.
- És? Én addig azt megvárom.... - és leesett a tantusz. A doki fél, hogy azt már nem fogom megélni. - Addigra én már meghalok? - kérdeztem hosszas csend után, monoton hangon, magam elé nézve.
- Nézze kisasszony... kicsi az esély rá, hogy túléli... a daganat nagyon erős.
- Akkor kapaszkodunk abba a kicsi esélybe... Nem fogom föladni. Igenis, meg fogok gyógyulni.
- Jól teszi, hogy nem adja fel. Mindent megteszünk annak érdekében, hogy meggyógyuljon - azzal kiment.
Nem baj, engem nem keserít meg. Erős leszek, és megfogok gyógyulni. Istenemre esküszöm, hogy kifogok tartani. Igaz, sőt biztos, hogy lesznek nehéz napok... Nagyon nehezek... De vállalni fogom. És csak az fog a szemem előtt lebegni, hogy megfogok gyógyulni. Hogy,  MEG KELL GYÓGYULNOM!!
- Stella néni jön! - jött vissza Harry.
- Csak két hát múlva tud jönni az orvos - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Addig várunk. Nem lesz semmi baj - mosolygott biztatóan Harry és vissza ült mellém.
A délután Stella néni hálálkodásaival telt, hogy mennyire szeret, minket, hogy minden rendben lesz. Rájöttem, hogy én tényleg nem akarom itt hagyni őket. Az elmúlt napokban még jobban megszerettem őket, sőt itt voltak fiúk is. Ők is megkedveltették magukat velem. Tényleg nagyon- nagyon remélem, hogy a műtétig kibírom, végig tudjam csinálni, és a végén én kerüljek ki győztesként.
Este felé egyedül maradtam, és végre gondolataimba merülhettem. Lehet, hogy nagyon korai még erről gondolkodnom, de csak pozitívan szeretnék, és nem bele lovalni magam.
Azt már most leszögeztem magamban, hogy nem utazok el sehova a srácokkal. A ház is elég húzós, de abba még éppen belemegyek, főleg, hogy Harry -vel be kell pótoljuk az elmulasztott időt.
- Sofi...
- Niall?
- Nem zavarok? - dugta be a fejét az ajtón.
- Nem, dehogyis! Gyere!
- Bocsi a késői zavarásért de nem tudtam aludni, amíg nem látogatlak meg ma. Hogy vagy? Hallottam délelőtt nagyon rosszul voltál.
- Igen, eléggé. Eléggé ahhoz, hogy rájöjjek mit akarok.
- Ja igen, a műtét. Mind nagyon örülünk neki, hogy elfogadtad.
- Most már én is örülök neki. Na és mi újság otthon?
- Tudtad, hogy a nénikéd isteni paradicsomos tésztát főz?
- Igen tudtam - nevettem. - Én is nagyon szeretem.
- Hmm.. ma képzeld, Zayn és Louis úgy döntöttek, kifekszenek a napra, és hát elaludtak. Eléggé megégtek.
- Au! - nevettem fel. - Szegények.
- Egész nap úgy járkálnak, mint akik betojtak.
Niallel rengeteget nevettünk. Hihetetlen mennyi poént tud a srác. Olyan sztorikat mesélt, amitől már fájt a hasam a nevetés miatt.
Fél tizenegy fele, elaludhattam. Annyit éppen hallottam és éreztem amennyit Niall mondott. Keze le, fel járt az arcomon és simogatott.
- Jó éjt! - suttogta és egy meleg puszit nyomott az arcomra. Éreztem, hogy felemelkedik az ágy, ahogy ő is és kiindul.
- Niall... - szóltam utána.
- Igen? - fordult vissza.
- Nem alszol velem? - kérdeztem meg félősen. Komolyan, ilyet kérdeztem tőle? Nem -e alszik velem? Esküszöm elment a józan eszem.
- De szívesen - sétált vissza, és felhúzta a mellettem lévő ágy takaróját. Befeküdt, betakarózott és velem szembe fordult.
Mosolyogva hunytam le a szemeimet.

ÚJ BLOG! KÉRDÉS, HOGY MELYIK?

Sziasztok! Mivel sajnos már csak 2 fejezet van hátra a blogból így arra gondoltam, hogy nyitnék egy újat. Ezzel eddig nem is lenne semmi gond, ha nem lenne 2 ötletem. Mérlegeltem, hogy melyiket tudnám jobban megvalósítani, és mivel mindkettő nagyon tetszik nekem, ezért nem is tudtam dönteni. Rátok bízom és kommentbe a számot, amelyiket szívesen olvasnátok, illetve kiraktam az oldalra egy szavazást, oda is lehet pipálgatni.

1.) /3 évvel később/
Egy szép nyári napon csöngettek a Direction rezidencia ajtaján. Louis megy kinyitni az ajtót, hisz barátnőjét a gyönyörű Eleanor Caldert, és Zayn kedvesét várják. Ám Louisnak csalódnia kellett, mert az ajtóban barátnője helyett egy kislány állt. A csöppség mindenképpen Zaynnal akart beszélgetni, aki éppenséggel valamelyik plázában lófrál Niallal. Hogy mit akarhat egy 10 éves pici lány a híres Zayn Maliktól? Tartsatok Halleival és megtudhatjátok!

2.) 

Ismeritek az One Directiont? Igen? Remek, akkor nem kell annyit mesélnem. Szóval a híres neves One Direction költözik.Nem is lenne ez olyan nagy cucc, ha egy sima, sztárokhoz való, London leggazdagabb környékén, egy villát szemeltek volna ki. Ám, a választott ház nem mindennapi. te mit tennél ha egy kísértetházba költöznél? És szerinted mit tenne az One Direction? Félelmükben elfutnának? És mi van ha valami odaköti őket. Különösen egy személyt. Vajon a mindig bohókás Louist miért nem ijed meg? Miért érdekli annyira a poénos Tomlinson kölyköt? Tarts velük és kiderül. VIGYÁZAT!!! A történet tartalmazhat ijesztő, félelmetes részeket, valamint trágár szavakat is előfordulhatnak! Felelősséget nem vállalok!

Még most az elején leszögezném, hogy ez NEM tipikus LOVE STORY. El akarok térni a sablon témától, és valami nagyon egyedit szeretnék összehozni. Így egyikben sem lesz különösebb lány szereplő, szerelmi szál egyedül az elsőben fordulhat elő Perrie és Eleanor valamint Hallie a főszereplő. :)

KOMMENTBE A SZÁMOKAT! ;)

8.fejezet - Niall has one secret admirer ....

Istenem, nagyon közel járunk a blog végéhez, és nagyon sajnálom, hogy csak 10 részes lett, de ezt tovább nem tudom bonyolítani. Ennek így kell majd lennie. Hogy, hogyan, azt nem árulom el, hiszen minek lőném le a poént? :P Lelkileg, már készülődöm, és valószínű, hogy sokáig, nem tudom majd 'elengedni' ezt a blogot. Ez lesz a legelső blog, amit zárok szóval, nem tudom, hogy fog menni. Remélem majd az aji, amit nektek szánok tetszeni fog! ;)
Komizni a rész alá, ér!
Jó olvasást!
Csók, xxx  B♥

UI.: 18 olvasó, 3 megjegyzés... MÉG MINDIG TI VAGYTOK A LEGJOBBAK! ♥♥♥

Másnap reggel

- Sofia... szia... hogy, vagy? - jött be Harry -vel Stella néni.

Bólintottam válasz képpen. És tényleg jól voltam. Nem fájt semmim, és mondhatni ,,boldog'' is voltam. Eltűnődtem azon is, hogy már lehet, hogy tudok beszélni is, így szólásra nyitottam a számat, és csak ugyan... ment. 

- Stella néni.... ide adnád azt a poharat? - mutattam a vizes poharamra. Stella néni mosolyogva bólintott és átnyújtotta nekem a poharat, aminek a tartalmát egyszerre lehúztam.

- Szomjas voltál? - kérdezte nénikém.Válaszul bólintottam.
- Harry... a többieket hol hagytad?
- Nálunk vagy nálatok vannak.
- És min gondolkozol annyira? - próbáltam mellé kúszni, de vissza rakott eredeti helyemre, és felém fordult.
- Csak.... mindegy! Jól vagy? Nem fáj már a torkod?
- Nem. Nagyon kipihentnek érzem magam. Eddig most vagyok a legjobban.
- Jaj, ezt örömmel halljuk! - mosolygott Stella néni.
- Harry... - ahogy kiejtettem nevét megcsörrent a telefonja. Sajnálkozóan rám nézett és felvette a telefont. Nem sokat lehetett érteni belőle, de annyit levágtam, hogy el kell mennie.
- Ne haragudj, de mennem kell! Esküszöm, sietek vissza! - nyomott puszit a fejemre. - Szia!
- Szia!
- Ne búsulj drágám, siet vissza.
- Igen - sóhajtottam nagyot.
- Na és, mesélj valamit.
- Stella néni, több napja itt vagyok, nem tudok semmit.
- Jó oké, hülye kérdés. Akkor milyenek a fiúk?
- Hát én egyáltalán nem így képzeltem el őket. Mármint fotón ugye láttam őket, de a való életben, teljesen máshogy néznek ki.
- Ezt, hogy érted?
- Hát például, ööö... Liam. Ő tök nyugodt! Meg fegyelmezett. Aztán ott van Louis... folyton ugrált, kiselőadást tartott, és viccelődött. Azt hinné az ember, hogy legidősebb létére ő a legfegyelmezettebb, erre egyszarvúkról, és csillám pónikról dumált nekem. Nagyon sokat nevettem. Niall. Nagyon édes fiú. Egy szava nem volt végig, csak bámult, de még így is megismertem. Vagy hogy mondjam, hogy értsd...
- Értem drágám!
- Na szóval... ő teljesen más...
- Szóval ő a leghelyesebb, mi?
- Nem, én nem ezt mondtam...
- Sofia, drágám, látom, hogy fülig belezúgtál a szőke gyerekbe... ne is tagadd.
- Stella néni... én ilyet nem mondtam... ez egyáltalán nincs így... nekem nem tetszik Niall.
- Jól van, mindegy.
- Köszönöm. Szóval Zayn. Első benyomásra teljesen más volt a véleményem. Nem tudtam, hogy ilyen jó fej. Ő is nagyon vicces.
- Szóval nem is olyan rosszak... főleg Niall... - mosolygott pimaszul nénikém.
- De Stella néni...
- Jól van, jól van!
A téma annyiba is maradt, és Stella néni mesélt, hogy mi újság odakint a kórház falain túl. Sokat nevettünk, beszélgettünk, jó volt.
Délután fele egyedül maradtam. Éppen újságot olvastam, de valahogy teljesen lefárasztott és úgy éreztem megfulladok. Muszáj lenne kimennem a levegőre. Először is vala hogy fel kéne állni.
Lerúgtam magamról a takarót, leraktam lábaimat és felültem. Egy percre meginogtam és a szédülés is elfogott, de nem érdekelt... legalább csak az ablakig had jussak el.
Lassan felálltam és egy ideig álltam. Miután megbizonyosodtam róla, hogy állva nem esem el, tettem egy lépést, majd még egyet, és még egyet, míg el nem jutottam az ablakig. A kezeimben alig volt valami erő, és nagyon nehezen bírtam kinyitni az ablakot, de végül sikerült.
- Sofia... mit keresel az ablakban? - hallottam meg magam mögött egy hangot. ijedten néztem hátra, de meg is nyugodtam, mikor megpillantottam Niall -t. Várjunk csak.... Niall?
- Szia Niall! - mondtam neki háttal. - A többiek?
- Ja, Harry -nek el kellett mennie valahova, a többiek pedig nálatok vannak - sétált mellém és kikönyökölt az ablak párkányra mint én.
- És te? - néztem rá, mire ő is rám nézett, így pont kék íriszeibe bámultam.

Jóságos atya úr isten! Ezek a kék szemek... jesszus.... miket beszélek? Niall? Teljesen megbolondultam a kórházi fertőtlenítő szagtól.
- Gondoltam benézek hozzád - mosolygott rám. Én is elmosolyodtam és nem tudtunk semmit sem mondani. csak hallgattuk a madarak csiripelését, miközben a Nap kezdett lefelé menni.
- Niall... - suttogtam, mire újra rám kapta tekintetét. - Menjünk ki....ki a kertbe, kérlek.
- Sofia nem tudom jó ötlet -e -vakarta meg a tarkóját - Harry nem örülne neki...
- Kérlek szépen Niall... Olyan rég voltam már kint! Érezni akarom a Nap meleg sugarait a kezemen. Kérlek Niall!
- Jó, de erről egy szót se senkinek.
- Rendben! - mosolyogtam és elindultunk kifelé.
Nagyon jó volt újra érezni a Nap simogató sugarait, látni ahogy madarak, pillangók repdesnek és egy kisgyerek nevetését hallani. A labdája a lábamhoz gurult, ő pedig nevetve jött elém és vette fel. Fejére lila kendő volt kötve, mert nem volt haja. Szegény kislány.
- Szia! - nevetett.
- Szia. Mi a neved? - kérdeztem.
- Leila.
- Szép neved van Leila.
- És neked? - pislogott rám nagy barna szemeivel.
- Sofia - simítottam végig az arcán a kezem. Nem sokára mellénk ért egy nővér is.
- Gyere Leila... menjünk!
- Nem én szeretnék játszani Sofia -val - bújt mellém. Nagyon édes volt!
- De Sofia -nak, biztos most van más dolga is.
- Igazából nem, időm mint a tenger. Szívesen játszanék Leila -val - mosolyogtam rá. - Persze ha nem baj? - néztem fel Niall -ra.
- Nem, persze, hogy nem!
- Leila, drágám, nekem viszont mennem kéne - guggolt le eléje a nővér.
- Majd mi vissza visszük. Menjen csak nyugodtan - mondta Niall.
- Rendben, nagyon köszönöm. A 202 -es kórterem az övé.
- Rendben! - mosolygott Niall és elindultunk tovább sétálni.
- Ti szerelmesek vagytok? - nézett fel ránk Leila, amitől ahogy láttam nem csak mi jöttünk zavarba.
- Nem drágám, mi nem vagyunk szerelmesek...
- De lehetnénk... - motyogta Niall.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Semmi!
Jót játszottunk Leila -val, nagyon aranyos kislány. mint, kiderült szülei meghaltak, és árvaházban él. Szegényt nagyon sajnáltam, és teljesen átéltem helyzetét. Elmeséltem neki én is, hogy az én szüleim is meghaltak, mire megölelt és csak ennyit suttogott: Odafentről vigyáznak ránk, és szeretnek minket! 
Annyira igaza volt, és tudtam, hogy már nem sokáig kell, nélkülöznöm édes- anyámat és apámat.
Miután Niall -al vissza vittük a kislányt, még egy kicsit maradtunk odakint és nagyon sokat beszélgettünk. Sokat tudtam meg róla, és egyre jobban érdekelt. Valahogy olyan titokzatosnak tűnt. Nem tudom miért éreztem ezt...
- Köszönöm Niall, hogy itt voltál velem és kivittél - értünk vissza a kórterembe.
- Igazán nincs mit. Jól éreztem magam veled.
- Én is!
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia!
- Szia!
Bementem a a "szobámba" és leültem az ágyra.
- Csak nem bent járt nálad Niall? - mosolygott pimaszul Stella néni.
- Stella néni... igen bent járt nálam. És kaptam tőle egy puszit is....
- Ohh..
Éreztem, hogy fejem vörösödik.
- Sofia te elpirultál!
- Mi, nem is igaz! - nyomtam a fejemet a párnába.
 - De, de! Drágám valld be, hogy tetszik neked Niall!
- De nekem...
Ekkor belépett Harry.
- Ó, Harry, jó hogy jössz.... Niall barátunknak van egy titkos hódolója...
Először nem esett le neki, de aztán elmosolyodott és rám nézett.
- Nem igaz! - vágtam hozzá egy kispárnát.
- Jól van, nem mondom el neki....
- De ha egyszer nem tetszik!
- Nem, dehogy tetszik! - mosolygott. - Csak egy picit!
- Neeem!
Nevettem kínomban.

7.fejezet - Hello! We are One Direction...

Sofia Styles

Reggel mikor megébredtem kilenc óra körül lehetett. Hát igen jó későn feküdtem le. 

Egy nővérke hozta reggelimet, utána pedig benézett a kezelő orvosom. Picit beszélgettünk, és feltette ő is azt a kérdést, amitől féltem és már  utáltam: ,,Miért nem fogadod el a műtétet Sofia?'' 

Nem válaszoltam rá. Tudja jól miért nem fogadom el a műtétet. Mindenki tudja, és mégis ezzel faggatnak. És ez így annyira nem fair. 

Miután az orvos elment és elgondolkoztam. Számtalanszor lepörgettem az agyamban, hogy miért kellene elfogadnom a műtétet és, hogy miért nem kellene. 

Ha elfogadnám, tovább élhetnék, és még azt is megkockáztatnám, hogy boldogan, Harry -vel és Stella nénivel. Hiszen 16 éves vagyok, előttem áll az élet. Én pedig elakarom magamtól dobni?

Miért nincs itt mikor kéne?

Lenyomódott a kilincs, s belépett rajta megmentőm. Széles vigyorra húzódott szám. Felkaptam a táblát, a tollat és körmölni kezdtem. 

- Sofi, mielőtt bármit is mondasz én beszélek. Először is, hogy vagy? 

Letöröltem amit eddig írtam, oda firkantottam egy ,,Jól'' -t és tovább írtam. 

- Remek akkor, had mutassak be neked a barátaimat - mosolygott. Homlokom ráncba szaladt. Barátai? Már mint azok a barátai? 

Besétált négy srác. Nagyjából egy magasságban voltak. Végig néztem rajtuk, s már kezdett idegesíteni, hogy öt szempár fusztrál. 

,,Ne nézzetek már így!''

Mutattam fel a táblát, mire elnevették magukat. 

- Hello! - intettek.

,,Röstellem, de a neveket nem tudom''

Megint jót mosolyogtak rajtam, -bár nem értem miért- és előre lépett az egyik. 

- Liam vagyok! - nyújtott kezet, amit nehezen, de megráztam.

- Louis - jött a következő és hát elég izgatottnak tűnt. Más szavakkal: nem bírt egy helyben megállni. Ennek mi baja? 

 

 

A következő egy borostás arcú, barna szemű srác volt bizonyos Zayn.

- Niall - mosolygott a szőke, világos kék szemű fiú. Eddig ő a legszimpatikusabb, meg talán Liam. 

Egy ideig gondolkoztam, hogy hogy is hívhatják azt az izgága srácot, de aztán beugrott.

,,Már bocsi, de miért ugrálsz folyton Louis...?''

- Izgatott... - paskolta meg a fejét Hazz, mire a fiú hevesen kezdett bólogatni.  

,,Mondanám, hogy érezzétek otthon magatokat, de az itt nem nagyon jönne össze, úgy hogy maradjunk annyiban, hogy leültök''

 

A fiúk megfordultak és a mögötte lévő kanapéra leült huh, azt hiszem Zayn, Louis és Liam.

- Héé! - szólalt föl, a Niall. Igen, tudom a neveket! 

Bevágta a durcát és leült Harry mellé az egyik fotelbe. 

Beállt a kínos csend. Csak a szuszogást lehetett hallani, no meg az idióta gépek csipogását. 

- Tényleg... -csillant fel az izgágának a szeme. - Ciprusok vagy - nyomkodott valamit a telefonján - Görögország - mutatott fel egy képet. A négy srác a fejüket a kezükbe temették. 

,,Miről van szó? Egyébként szerintem Ciprusok'' 

- Ez az! - mondta egyszerre Harry és Liam. Még mindig nem értettem. Niall vette a lapot és elmagyarázta miért is olyan fontos ez, én pedig csak kikerekedett szemekkel bámultam. Műtét.... már az életemet sem akarom megmenti, erre ezek utazással kínoznak? Ez most komoly? Utazás? Ki van zárva! A fürkésző tekintetek újra beindultak és csak figyeltek, hogy mit szólok ehhez az egészhez. Hát, nagyon nem tetszett a dolog. De a másik felemen, még mindig ott volt a kísértés.... napsütés, tengerpart, homok... ne már! Így nehéz ellent mondani.

,,Szóval mentek a Ciprusokra''

- Nem, nem, nem! Megyünk a Ciprusokra... megyÜNK! - nyomta meg a végét Harry. - Ugyanis megfogsz gyógyulni.... - és itt a téma megint.

,,Jó mindegy, inkább hanyagoljuk ezt a témát. Valaki kezdje el a mesedélutánt.''

- Majd én... - szólalt fel a most már nyugodt Louis. - Először is fel vagyok háborodva, hogy Harry nem mesélt neked rólam...
- Már mint úgy értetted rólunk - szólt közbe Liam.
- Ja, ja persze! Szóval Harry... - fordult feléje.

,,Louis... igazából engem nem izgatott a téma!''

Miután valószínűleg leesett neki, hogy mit írtam össze vonta szemöldökét és felszegte állát. 

- Igen? - kérdezte felhúzott orral. Alig bírtam vissza folytatni a röhögést., így csak bólintottam. - Készültem ám - se előhúzott egy kisebb összehajtogatott papírkát, és azt egy rántással szétnyitotta. - Nos mint itt látszik - vett fel szemüveget és egy pálcát amivel mutogat. - Szóóóóóóval - mint valami idegbeteg, vagy mikor beragad az 'ó' a billentyűzeten, Louis úgy nyomta meg az 'ó' -t. - Mint itt látszik, itt lettünk egy csapat - törölgeti "mű" könnyeit - és itt szárnyalunk - és egy hosszú vonal felfelé. Berakott egy következő képet, amin több rajongó látható. - Mint látjátok, több ezer rajongó, bolondul értünk - és itt még egy képet mutatott a fanokról. - Mivel a te drágalátos testvéred - nézett rám Louis - benne van ebben a szívdöglesztő bandában, ezért gondoltam, hogy mesélt rólam....
- RÓLUNK! - szólt közbe egyszerre a másik 4 srác, kivéve Harry.
- Rólunk - forgatta szemeit - neked! Sértő, hogy ez nem így lett! Akarod drágám, hogy mindent a legelejétől meséljek?
Bólintottam. Most már tényleg érdekelt, meg megbántani sem akartam. Belefogott a hosszú mesébe.

Másfél órával később

- Szóval ott álltunk, sírtunk és nem tudtuk, hogy mit tegyünk! Együtt maradjunk, vagy ennyit a versenyről... - már mindenki fogja a fejét. Louis másfél órán keresztül, (ha nem több) magyarázta, hogy nem tudták mit csináljanak, mikor közölték velük, hogy vagy folytatják csapatként a versenyt, vagy viszont látásra.
- És mi, mi lesz? - rágta a körmét Niall.
- Ott voltál haver... szerinted mi lett? - kérdezte Zayn.
- Csönd már... tudni akarom mi lesz! - intette le Niall.
A szemeim csukódtak le.
- Héhéhé, Kislány nem alszunk! - szólalt fel Louis, mire kipattantak a szemeim.

,,Bocsi, csak nem érzem jól magam!''

- Rosszul vagy? - termett mellettem Harry.

Bólintani is alig bírtam. Hirtlen lettem rosszul, alig kaptam levegőt, és szúrt a szívem. 

- Hívok orvost... - rohant ki Harry. Mellettem volt a többi srác is és aggódóan vizslattak. 

- Kisasszony... mi a panasza?

- Azt mondta rosszul van!

- Az pontosan mit takar?

,,Szór a szívem és alig kapok levegőt!''

- Kérem menjenek ki! - fordult a srácok felé az orvos. - Maga is Mr.Styles.

- De...

- Kérem menjen ki!   

- Kint leszünk! - mutogatott Harry és egyedül maradtam az orvossal.