5.fejezet - That, with Me, and the other 4 guys?

Sziasztok! Bevallom Nektek, nagyon nehezen készült el ez a rész. Egyszerűen tudtam, hogy írni kellene, mert számíthatok rá, de nem ment. Nem tudtam semmit sem írni. Kényszerből, pedig nagyon nem szeretek. Nehezen hoztam össze és nagyon-nagyon röstellem, hogy ilyen sokára. Nem a legjobb részek közé tartozik, de azért remélem, hogy tetszik, s hagytok megjegyzéseket!
Jó olvasását!
Csók, xx Bogyesz♥

Harry Styles

 

Esküszöm megőrjít ez a lány. Hova tűnt? Nem fogja fel, hogy ezzel veszélyezteti a testi épségét is? Esküszöm, ha megtalálom nem ússza meg! Kap egy alapos fejmosást! Aztán pedig egy meglepetést! 

Idegesen futottam a kórház kertjében "Sofia" -t kiáltozva. 

Tőlem pár méterre megpillantottam Sofia -t, ahogy fekszik a fűben és gondolom elájulva mivel nem reagál semmire. 

- SOFI! -ordítottam és futottam feléje amilyen gyorsan csak tudtam. Majd nem orra buktam, de oda értem. Kezeim közé kaptam és futottam be vele.
Odabent az orvosok már elkezdték az újraélesztését, ugyanis leállt a szíve, is míg kint feküdt. Esküszöm, kicsinálja magát ez a lány. Miért nem érti meg, hogy szeretjük Őt és nem akarjuk elveszíteni? Miért hiszi azt, hogy sokkal könnyebb lenne Nekünk, ha Ő meghalna? Egyáltalán miért akar meghalni? Miért akarja, hogy szenvedjünk?
A csipogó hang vissza jött, ami azt jelenti, hogy sikerült. Hála' az égnek!
Egy nővérke benn maradt, az orvos pedig kijött.
- Mr.Styles...
- Igen?
- Beszéltek már a lánnyal a műtétről?
- Igen és hallani sem akar róla!
A doktor úrnak égbe szökött ősz szemöldöke.
- Sajnos nincs rá pénzük és Én felajánlottam, de nem engedi.
- Akkor csak rossz hírrel tudok szolgálni. Sajnos, a daganat egyre erősebb. A szervezet, pedig egyre gyengébb. Ha nincs műtét, kizárt, hogy túlélje. Kezdje el győzködni, mert már csak pár hete van hátra. Sajnálom!
Szemeimbe könnyek szöktek és csak nagyokat nyelve sikerült leküszködni onnan. Az nem lehet! Sofi nem halhat meg!
Lassan lenyomtam a kilincset és beléptem a kórterembe. A nővérke rám mosolygott, majd kiment. Kifújtam hangosan a levegőt, s egy széket Sof ágya mellé húztam. Leültem, s megfogtam kicsi húgom kezét.
- Sofi! - suttogtam. - Tudom, hogy most nem hallod, de azért hátha! Kérlek fogadd el a műtétet! Nem hallhatsz meg! Fogadd el kérlek a műtétet! - dőltem ágyára. Egy kezet éreztem vállamon.
- Ne aggódj Harry! Minden rendben lesz! - mondta Stella néni.
- De ha nem fogadja el a műtétet?
-  Akkor nem tudom! - sóhajtott, s leült az egyik fotelbe.
Egy órán múlva Sof kezdett ébredezni. Megvártam míg kinyitja szemeit és magához tér.
- Sofi fáj valahol?
Megköszörülte torkát és szólásra nyitotta száját, de egy hang sem jött ki a torkán.
- Várj, igyál egy kis vizet! - nyújtottam oda poharát. Ivott pár kortyot, majd újra próbálkozott de semmi. - Szólok az orvosnak! - álltam fel, s sietősen orvosért indultam. Mikor visszaértünk Sof valamit írt egy táblán és felmutatta. 

,,Fáj a torkom és beszélni sem bírok.''

- Sofia mondd, hogy á! - szólt az orvos, mire Sof nagyra nyitotta száját. - Ajaj! A kisasszony felfázott, mikor kiszökött. 

- Nagy a baj? - kérdeztem.

- Adok Neked antibiotikumot. Most valószínű, hogy jó ideig nem fogsz majd beszélni a torkod miatt. 

Sof bólintott egyet, majd az orvos kiment. Magára húzta a takarót és eltakarta fejét. 

- Ne bújj el, így is látlak! Miért csináltad ezt? Azt akarod, hogy meghalj? Hát nem érted, hogy ezzel Minket kínzol? 

Sebesen írni kezdett. 

 ,,Tudom és bocsánat! Én csak egy picit kint akartam lenni! Stella néni?''

- Hazament, hogy csináljon Neked húslevest!
Elmosolyodott.
- Sofi... - kezdtem el mondókám elejét. Megint írni kezdett, s felmutatta:

,,Akkor sem fogadom el a műtétet! És ne is kezdj el Nekem itt papolni!''

- Sof, ne csináld ezt! 

,,Harry! Inkább mondj valamit a műtéten kívül!''

- Jó! 

Teljesen elmerültünk a beszélgetésben, vagyis inkább Én meséltem a Srácokról. Ő pedig figyelmesen hallgatta. Néha- néha vissza kérdezett. Mindent a elejétől. A vége felé meg elaludt, pont mikor Stella néni megérkezett. 

- Jól van? 

- Felfázott, fáj a torka és nem tud beszélni!

- Ha nem lenne beteg, jól leszidnám amiért ezt csinálta! 

- Én is! Ha nem baj akkor én hazaugrok.

- Londonba?

- Igen! Sietek vissza! - mondtam, s egy puszit nyomtam Sof homlokára. 

-  Rendben! - mosolyodott el, s leült a helyemre. - Vigyázz Magadra! 

Bólintottam és elhagytam a termet. 

Sofia Styles

,, - Harry...

- Igen? 

- Anya hív! - mondtam bátyámnak, mire felállt a gurulós székből, s elindult felém. 

- Megyek Picur! - simogatta meg a fejem és elment mellettem. 

Követtem és leugrándoztam a lépcsőn. Anya valamit beszélt Hazz -zal, Apa pedig újságot olvasott. 

- Sofia! - nézett ki az újságja mögül.

- Tessék - mentem oda mellé.

- Kincsem, mi lenne ha elutaznánk?

- Hova?

- A tengerhez.

- Fürödni?

- Igen - puszilt hajon.  Kimásztam öléből és Anyához szaladtam. Mivel nagyon pici voltam még alig értem fel és a pólója szélét kezdtem ráncigálni.

- Tessék - nézett le rám.

- Megyünk a tengerhez - vigyorogtam.

- Honnan veszed ezt?

- Apu mondta! Apuu! - szaladtam vissza. 

- Mit mondtál Te a gyereknek? - törölgette Anya kezét, mert vizes volt. 

- Hát mi lenne ha elutaznánk?

- Jól hallottam? Utazásról van szó? - állt mellém Hazza. 

- Igen! - fordultam felé. - Megyünk a tengerre! 

- Tengerre? - kérdezett vissza.

- Igen.

- Fürdünk majd? - mosolyodott el.

- Naná! - csaptam bele tenyerébe. - Megyek csomagolni! - szökdeltem fel a lépcsőn.''

Letöröltem kicsordult könnyeimet és oldalra fordítottam a fejem. 

- Mi a baj Kincsem? - kérdezte Stella néni. 

,,Semmi! Csak... álmodtam valamit! Harry?'' 

 - El kellett mennie, nem sokára jön! - mosolygott. 

,,Hát persze!''

És ehhez csatoltam még egy szem forgatást is. 

- Tudod, hogy mennie kell, Neki sokkal több kötelessége van mint Nekem vagy Neked! 

,,Igen, és épp -e miatt hagyott itt!''

- Sofi, értsd már meg Őt is!

,,Jól van, jól van!''

- Főztem Neked húslevest! - nyúlt a tálért. Elővett egy kanalat és megvárta, míg nagyjából ülő helyzetbe tornázom Magam. Kezembe adta és enni kezdtem. Sokáig hallgattunk. Mondjuk Én nem is tudtam mi mást csinálni. Stella néni Engem nézett. - Tudod... azon gondolkozom, hogy miért nem akarod elfogadni a műtétet? Mi szeretünk Téged, és nem akarunk elveszíteni! És hát tudod... ezt nem szabadna elmondanom, mert Harry akarta közölni... de nem bírom ki. Azt mondta, hogy ha meggyógyulok, felköltöztet Minket Londonba, vesz Nekünk egy lakást és onnantól Te döntesz, hogy mész Vele a "Direction rezidenciába" - macska körmözött a levegőben - és ott élsz, majd Vele és a barátaival. 

A számat is eltátottam. Hogy, Én vele és a másik négy sráccal? Meg kellene fontolnom ezt a műtét dolgot.