6.fejezet - Be careful with...

Sziasztok!
16.olvasó, 4 megjegyzés! IMÁDLAK TITEKET! Egy kis meglepi rész! És ha minden jól megy akkor szombatra is hozok egyet! Ja, és azzal is számoljatok, hogy már csak 4 fejezet van hátra. Szomorú, de ezt nem lehet tovább ragozni. Én is fájós szívvel fogok megválni ettől a blogomtól, és remélem, hogy majd ti is. Ja és ha valakit felvidít: van még egy blogom (lentebb egy picit a link) amit iszonyúan elszúrtam, azért is mert első blogom volt. Valamint két újabb ötletem is van, már csak kérdés, hogy melyiket valósítsam meg! ;)
Jó olvasását!
UI.: Kérlek titeket nézzetek be ide is, ez a másik blogom és elkellenének ide is kommentek! :) [KATT]

Csók, xxx Bogyesz♥

Harry Styles

- Srácok... 

Jó rég voltam már itthon.

- Harry! - kiáltott Louis, s a következő pillanatban a nyakamban volt. - Hiányoztál! 

- Szia Hazz! - sétáltak ki a többiek is.

- Ti is hiányoztatok! - öleltem meg Zayn -t és Niall -t.

- Hello Öcskös! -  karolt át Liam.

- Szia Liam! - öleltem át őt is.

- Na mi újság? - tett fel az első kérdést.

- Megbocsájtott? - nézett rám csoki barna szemeivel Zayn.

- Hol van most? - érdeklődött ír barátom.

- Beszéltél neki rólunk? - húzott a kanapé felé Louis.

- Elmondok mindent ha végig hallgattok és csöndben maradtok.

- Kussban leszünk! - mondta Niall teli szájjal. Most is zabál.

- Öhm... elég hosszú az egész, úgy hogy próbálom rövidre fogni. Először is elküldött, szörnyű dolgokat vágott a fejemhez. 

,,- Nem Harry, nem! Elfeljtettél, elhagytál, az ígéreted megszegted és soha többé nem láttalak újra a mai napig. Ide jössz, felbojgatod az életem és azt hiszed röktön a nyakadba borulok. Hát tévedsz! Nagyon nagyot tévedsz! Gyűlöllek Harold Edward Styles, gyűlöllek! Számomra halott vagy mint anyuék! Nem létezel többé! És most menj el innen nem akarlak többet látni!''

- Aztán sikerült a nénikénkkel beszéléni aki neveli őt és erre pont betoppant ő. Stella néni, így hivják nénikénket, rászólt, hogy hallgasson meg.

,,- Sofi én nem tudom hol kezdjem! Miután bejutottam koncentráltam, hogy sikerüljön és az élő adásba is felvegyenek. Viszont ez nem ment olyan könnyen. Mivel csak négy srác társaságában folytathattam a versenyt, ezért belementünk mind az öten. Ezek után pedig kövtkeztek az élő show, és teljesen elvoltam foglalva. Négy idegennel, teljesen egyedül. Össze kellett szoknunk és mellette ott vltak a próbák. A verseny után számtalanszor kezembe vettem a telfont azzal az elhatárzossál, hogy felhívlak, de le is raktam. Leraktam mert féltem. Féltem, hogy megutálsz. Attól féltem, hogy teljesen megutálsz amiért a műsor alatt nem hívtalak. Számtalanszor emeltem fel a tollat és a papírt, de mindig vissza is került az asztalra. Féltem, hogy már nem szeretsz. Kitagadsz. Ezek után egyre görcsösebb lettem. Elmondtam a fiúknak, akik mai napig is a legeslegjobb barátaim, hogy mi bánt. Bíztattak, hogy hívjalak fel, megakarnak ismerni, de sosem tettem.''

- És itt... - elakadt a hangom. Nem tudtam tovább folytatni. 

- Mi történt? - kérdezték egyszerre. 

Lenyeltem a gombócot a torkomból és folytattam:

- És kiderült, hogy beteg. Rákja van és már csak hetei vannak hátra.

,,- Akkor csak rossz hírrel tudok szolgálni. Sajnos, a daganat egyre erősebb. A szervezet, pedig egyre gyengébb. Ha nincs műtét, kizárt, hogy túlélje. Kezdje el győzködni, mert már csak pár hete van hátra. Sajnálom! ''

Nem tudtam magamon uralkodni, kigördült első könnycseppem. 

- Harry... - kezdte Liam.

- És... nincs valami gyógyszer, műtét? - ugrott fel Louis, s járkálni kezdett a szobában.

- De van - csuklott el a hangom.  

- De akkor... - kezdte Liam.

- Csak nincs pénzük kifizetni - fejezetem be félbehagyott mondatom.

- Harry! Ilyen önző nem lehetsz! - mondta Niall. Felhúzott szemöldökkel néztem rá. - Hát te simán ki tudnád fizetni....

- Szerinted én nem ezzel kezdtem? - ugrottam fel én is. - Csak, hogy annyira makacs, hogy nem fogadja el. Egy szót sem akar róla hallani. Hiába mondjuk neki, nem érdekli! 

- De ezek szerint még van esély! Még meg lehet győzni! 

- De Zayn, nem engedi! A beleegyezzése nélkül nem lehet!

- Majd mi meggyőzzük! - indult kifelé Louis.

- De Louis ez nem olyan egyszerű! 

- Miért?

- Mert csak rosszabb állapotba kerülne, ha ezzel zaklatnánk. Én addig veszekedtem vele amíg rohama nem lett és majd nem belehalt. 

,,- Ez nem igaz! Igenis érdekelsz! Szerelek Sofi, hiszen a testvérem vagy. Tudom nem kerestelek 3 évig. Mindig mindennek megvolt az oka, és már el is mondtam. Féltem!
- Akkor most mégis mi a jó büdös francot keresel itt? - kiáltottam én is.
- Erőt vettem magamon és eljöttem hozzád. Hogy, mindent új lappal indítsunk! - kiabált ő is.
- És mégis mit gondoltál, hogy megjelensz és a nyakadba borulok?! - ordítottam. 
- Tudtam, hogy nem lesz egyszerű, de mégis eljöttem! És harcolni fogok a szeretetedért. Nem lökhetsz el magadtól, mert a testvéred vagyok! ''

- De nem fogjuk! Harry bízz bennünk! - rakta vállamra kezét Lou. - Mi meggyőzzük! És meg fog gyógyulni! 

- Köszönöm Louis! - öleltem át. 

- Menjünk!
- Harry nem akarok közbe szólni, de jobb lenne ha ma este itthon aludnál és csak holnap mennénk Sofia -hoz - javasolta Liam.
- Liam, minél előbb ott akarok lenni!
- Mikor aludtál egyáltalán? 
- Múlt éjjel!
- És hol? 
- A kórházban! 
- És mikor aludtál utoljára normális ágyban?
- Azóta nem mióta eljöttem itthonról.
- Erről beszélek! Fel a szobába és aludj! Majd mi reggel ébresztünk és utána mehetünk Sofia -hoz. 
- Ajh, de...
- Nincs de!
Duzzogva felballagtam a lépcsőn, be a szobámba. Valóban régen aludtam már normálisan, de félek, hogy távollétemben Sofi -nak lesz valami baja. 
A szobámba körülnézve, semmi sem változott. Ugyan olyan amilyen állapotban hagytam.
A fürdőszobába sétáltam és a zuhany alá vetettem magam. Talán tényleg igaza van Liam -nek, aludnom kéne mert állva is simán megtudnák nyugodni.
Fürdés után szó szerint dőltem be az ágyba. Az álom egyből elnyomott.

,, - Liam, nem láttad Sofia -t? 
- Nem, ma még nem!
Feltrappoltam új házunk lépcsőjén és bekopogtattam az említett személy szobájába.
- Gyere! - hallottam odabentről.  
Benyitottam hozzá és a sürgő -forgó húgommal találtam szembe magam.
- Mindjárt becsengetnek és te még itt tartasz?
- Tudom, tudom elaludtam! Sietek! - s, kitolt a szobából. 
Fejemet rázva tértem vissza a nappaliba. 
- Elaludt! - közöltem a puszta tényt a srácokkal, mire elmosolyodtak. - Sofia, ha öt perc múlva nem ülsz a kocsiban, el fogsz késni! Csak úgy emlékeztetnélek: az első napod lesz! - ordítottam fel.
- Jövök már! - szaladt le a lépcsőn.
- Tankönyvek?
- Megvan!
- Íróeszközök?
- Megvan!
- Kulcs?
- Itt van!
- Szendó?
- Az is!
- Akkor mehetünk! Majd jövök! - néztem a srácokra.
- Sok sikert! - kiáltotta Liam.
- Köszi! 
Beültünk a kocsiba, s villám sebességgel,  -jó annyira, mégsem olyan gyorsan- indultunk meg a gimnázium felé.   
- Ügyes legyél! Ne káromkodj, illedelmes legyél a tanáraiddal és szerezz barátokat! - soroltam a gimi bejárata előtt.
- Úgy mondod, mintha első osztályba mennék! És sietnem kell mindjárt be csöngetnek! - nyomott puszit az arcomra. 
- Sok sikert! - integettem neki. Elmosolyodott, vissza intett, s eltűnt a többi diák között.''

Arcomon egy könny csordult végig.
Ez talán mind megtörténhetett volna, ha én nem vagyok egy gyáva alak és időben felhívom. Akkor valószínű nem lett volna beteg, s azóta is együtt élhetnénk boldogan. Fene egye meg a nyápicságom.
Leslattyogtam a lépcsőn a konyhába.
- Jó reggelt! Hogy aludtál? - kérdezte a konyhában tevékenykedő Liam.
- Háát - húztam el az 'á' betűt. - Maradjunk annyiban, hogy volt egy szép álmom, ami miatt rájöttem, hogy mekkora egy nagy balfék vagyok. Aaa, igen elég pocsék éjszakám volt - összegeztem végül.
- Miért is vagy balfék? - kérdezte, s közben elém helyezett egy tányért, rajta palacsintával. Hálásan rá pillantottam, majd belekezdtem hegyi beszédembe.
- Hát azért mert, ha nem vagyok nyápic, akkor Sofia nem lenne beteg, itt lenne velünk és boldogan élhetnénk.
- Harry ilyenekre még csak ne is gondolj. Ne okold magad! Azzal csak ártasz. Fogd fel úgy, hogy ilyen boldog életünk lesz, ha pár hét múlva Sofia meggyógyul.
- Lehet, hogy igazad van Liam, de az is lehet, hogy nem.
- Nekem mindig igazam van. Még most is - vigyorgott.
- Ajh, úgy utálom, hogy neked mindig igazad van! - csámcsogtam és közben bosszankodtam.
- Én mondtam!
- Reggelt! - sétált be Louis, s mögötte a többiek.
- Palacsintaaaaaa! - ordította Niall, s letámadta a palacsinta halmot.
Miután megreggeliztünk elindultunk, Holmes Chapel -be.
Az út nem volt olyan hosszú főleg nem, mert nem egyyedül voltam, másrészt a srácok szórakoztattak, vagyis hát próbáltak. Néha -néha sikerült mosolyognom, bár gondolataim nagy rész Sofi körül forogtak. Mily' meglepő.
- Ne agyalj már annyit Harry! Fejezd be és lazulj el.
- De nem tudok Louis, nem érted?
- Hát barátom, Isten bizony ha a testvéred meggyógyul, elviszlek nyaralni.
- Öhm... Louis ez félre érthető volt - szólt közbe Zayn. Ránéztem és láttam, hogy alig bírja vissza folytani nevetését.
- Az most mindegy! Zayn akkor értsd úgy, hogy mind elmegyünk nyaralni.
- Persze, amjd itthon hagyom Sofi -t - forgattam szemeimet. - Találj ki valami mást Louis!
- Persze, majd azt hiszed, hogy őt nem visszük!
- Ja, úgy már más!
- Ciprus vagy Görögország? - bújt a telefonjába.
Én és Liam javasoltuk Ciprust, Zayn és Niall pedig Görögországot.
- Louis? - kérdezte Zayn.
- Nekem édes mindegy! Majd Sofia eldönti! Vagy elmegyünk mindkét helyre!
Mikor elhagytuk az "Üdvözlöm Holmes Chapel -ben" táblát akkor egy kisebb kődarabka esett le a szívemről. Az egész, majd akkor esik le, ha Sofi megygógyul. Addig meg hol gyülemlenek, hol kis darabkákban hullanak.
Leparkoltam a kórház bejáratánál és besétáltunk a fertőtlenítő szerrel megtelt helyiségbe.
Az ablakon bepillantottam Sofi -ra, aki mint látom nem aludt, sokkal inkább unatkozott. A srácok felé fordultam, s elregéltem kéréseimet:
- Először bemegyek én, majd ti. Legyetek óvatosak, ne hántorgassátok a múltat, sokkal inkább ösztönözzétek a műtétre, de azt is nagyon óvatosan, nehogy felhúzza magát. Ja és nem tud, legalábbis tegnap még nem tudott beszélni, mert megfázott, majd most meglátom milyen a helyzet.
A srácok megértően bólintottak, s beléptem Sofia kórtermébe.