7.fejezet - Hello! We are One Direction...

Sofia Styles

Reggel mikor megébredtem kilenc óra körül lehetett. Hát igen jó későn feküdtem le. 

Egy nővérke hozta reggelimet, utána pedig benézett a kezelő orvosom. Picit beszélgettünk, és feltette ő is azt a kérdést, amitől féltem és már  utáltam: ,,Miért nem fogadod el a műtétet Sofia?'' 

Nem válaszoltam rá. Tudja jól miért nem fogadom el a műtétet. Mindenki tudja, és mégis ezzel faggatnak. És ez így annyira nem fair. 

Miután az orvos elment és elgondolkoztam. Számtalanszor lepörgettem az agyamban, hogy miért kellene elfogadnom a műtétet és, hogy miért nem kellene. 

Ha elfogadnám, tovább élhetnék, és még azt is megkockáztatnám, hogy boldogan, Harry -vel és Stella nénivel. Hiszen 16 éves vagyok, előttem áll az élet. Én pedig elakarom magamtól dobni?

Miért nincs itt mikor kéne?

Lenyomódott a kilincs, s belépett rajta megmentőm. Széles vigyorra húzódott szám. Felkaptam a táblát, a tollat és körmölni kezdtem. 

- Sofi, mielőtt bármit is mondasz én beszélek. Először is, hogy vagy? 

Letöröltem amit eddig írtam, oda firkantottam egy ,,Jól'' -t és tovább írtam. 

- Remek akkor, had mutassak be neked a barátaimat - mosolygott. Homlokom ráncba szaladt. Barátai? Már mint azok a barátai? 

Besétált négy srác. Nagyjából egy magasságban voltak. Végig néztem rajtuk, s már kezdett idegesíteni, hogy öt szempár fusztrál. 

,,Ne nézzetek már így!''

Mutattam fel a táblát, mire elnevették magukat. 

- Hello! - intettek.

,,Röstellem, de a neveket nem tudom''

Megint jót mosolyogtak rajtam, -bár nem értem miért- és előre lépett az egyik. 

- Liam vagyok! - nyújtott kezet, amit nehezen, de megráztam.

- Louis - jött a következő és hát elég izgatottnak tűnt. Más szavakkal: nem bírt egy helyben megállni. Ennek mi baja? 

 

 

A következő egy borostás arcú, barna szemű srác volt bizonyos Zayn.

- Niall - mosolygott a szőke, világos kék szemű fiú. Eddig ő a legszimpatikusabb, meg talán Liam. 

Egy ideig gondolkoztam, hogy hogy is hívhatják azt az izgága srácot, de aztán beugrott.

,,Már bocsi, de miért ugrálsz folyton Louis...?''

- Izgatott... - paskolta meg a fejét Hazz, mire a fiú hevesen kezdett bólogatni.  

,,Mondanám, hogy érezzétek otthon magatokat, de az itt nem nagyon jönne össze, úgy hogy maradjunk annyiban, hogy leültök''

 

A fiúk megfordultak és a mögötte lévő kanapéra leült huh, azt hiszem Zayn, Louis és Liam.

- Héé! - szólalt föl, a Niall. Igen, tudom a neveket! 

Bevágta a durcát és leült Harry mellé az egyik fotelbe. 

Beállt a kínos csend. Csak a szuszogást lehetett hallani, no meg az idióta gépek csipogását. 

- Tényleg... -csillant fel az izgágának a szeme. - Ciprusok vagy - nyomkodott valamit a telefonján - Görögország - mutatott fel egy képet. A négy srác a fejüket a kezükbe temették. 

,,Miről van szó? Egyébként szerintem Ciprusok'' 

- Ez az! - mondta egyszerre Harry és Liam. Még mindig nem értettem. Niall vette a lapot és elmagyarázta miért is olyan fontos ez, én pedig csak kikerekedett szemekkel bámultam. Műtét.... már az életemet sem akarom megmenti, erre ezek utazással kínoznak? Ez most komoly? Utazás? Ki van zárva! A fürkésző tekintetek újra beindultak és csak figyeltek, hogy mit szólok ehhez az egészhez. Hát, nagyon nem tetszett a dolog. De a másik felemen, még mindig ott volt a kísértés.... napsütés, tengerpart, homok... ne már! Így nehéz ellent mondani.

,,Szóval mentek a Ciprusokra''

- Nem, nem, nem! Megyünk a Ciprusokra... megyÜNK! - nyomta meg a végét Harry. - Ugyanis megfogsz gyógyulni.... - és itt a téma megint.

,,Jó mindegy, inkább hanyagoljuk ezt a témát. Valaki kezdje el a mesedélutánt.''

- Majd én... - szólalt fel a most már nyugodt Louis. - Először is fel vagyok háborodva, hogy Harry nem mesélt neked rólam...
- Már mint úgy értetted rólunk - szólt közbe Liam.
- Ja, ja persze! Szóval Harry... - fordult feléje.

,,Louis... igazából engem nem izgatott a téma!''

Miután valószínűleg leesett neki, hogy mit írtam össze vonta szemöldökét és felszegte állát. 

- Igen? - kérdezte felhúzott orral. Alig bírtam vissza folytatni a röhögést., így csak bólintottam. - Készültem ám - se előhúzott egy kisebb összehajtogatott papírkát, és azt egy rántással szétnyitotta. - Nos mint itt látszik - vett fel szemüveget és egy pálcát amivel mutogat. - Szóóóóóóval - mint valami idegbeteg, vagy mikor beragad az 'ó' a billentyűzeten, Louis úgy nyomta meg az 'ó' -t. - Mint itt látszik, itt lettünk egy csapat - törölgeti "mű" könnyeit - és itt szárnyalunk - és egy hosszú vonal felfelé. Berakott egy következő képet, amin több rajongó látható. - Mint látjátok, több ezer rajongó, bolondul értünk - és itt még egy képet mutatott a fanokról. - Mivel a te drágalátos testvéred - nézett rám Louis - benne van ebben a szívdöglesztő bandában, ezért gondoltam, hogy mesélt rólam....
- RÓLUNK! - szólt közbe egyszerre a másik 4 srác, kivéve Harry.
- Rólunk - forgatta szemeit - neked! Sértő, hogy ez nem így lett! Akarod drágám, hogy mindent a legelejétől meséljek?
Bólintottam. Most már tényleg érdekelt, meg megbántani sem akartam. Belefogott a hosszú mesébe.

Másfél órával később

- Szóval ott álltunk, sírtunk és nem tudtuk, hogy mit tegyünk! Együtt maradjunk, vagy ennyit a versenyről... - már mindenki fogja a fejét. Louis másfél órán keresztül, (ha nem több) magyarázta, hogy nem tudták mit csináljanak, mikor közölték velük, hogy vagy folytatják csapatként a versenyt, vagy viszont látásra.
- És mi, mi lesz? - rágta a körmét Niall.
- Ott voltál haver... szerinted mi lett? - kérdezte Zayn.
- Csönd már... tudni akarom mi lesz! - intette le Niall.
A szemeim csukódtak le.
- Héhéhé, Kislány nem alszunk! - szólalt fel Louis, mire kipattantak a szemeim.

,,Bocsi, csak nem érzem jól magam!''

- Rosszul vagy? - termett mellettem Harry.

Bólintani is alig bírtam. Hirtlen lettem rosszul, alig kaptam levegőt, és szúrt a szívem. 

- Hívok orvost... - rohant ki Harry. Mellettem volt a többi srác is és aggódóan vizslattak. 

- Kisasszony... mi a panasza?

- Azt mondta rosszul van!

- Az pontosan mit takar?

,,Szór a szívem és alig kapok levegőt!''

- Kérem menjenek ki! - fordult a srácok felé az orvos. - Maga is Mr.Styles.

- De...

- Kérem menjen ki!   

- Kint leszünk! - mutogatott Harry és egyedül maradtam az orvossal.