8.fejezet - Niall has one secret admirer ....

Istenem, nagyon közel járunk a blog végéhez, és nagyon sajnálom, hogy csak 10 részes lett, de ezt tovább nem tudom bonyolítani. Ennek így kell majd lennie. Hogy, hogyan, azt nem árulom el, hiszen minek lőném le a poént? :P Lelkileg, már készülődöm, és valószínű, hogy sokáig, nem tudom majd 'elengedni' ezt a blogot. Ez lesz a legelső blog, amit zárok szóval, nem tudom, hogy fog menni. Remélem majd az aji, amit nektek szánok tetszeni fog! ;)
Komizni a rész alá, ér!
Jó olvasást!
Csók, xxx  B♥

UI.: 18 olvasó, 3 megjegyzés... MÉG MINDIG TI VAGYTOK A LEGJOBBAK! ♥♥♥

Másnap reggel

- Sofia... szia... hogy, vagy? - jött be Harry -vel Stella néni.

Bólintottam válasz képpen. És tényleg jól voltam. Nem fájt semmim, és mondhatni ,,boldog'' is voltam. Eltűnődtem azon is, hogy már lehet, hogy tudok beszélni is, így szólásra nyitottam a számat, és csak ugyan... ment. 

- Stella néni.... ide adnád azt a poharat? - mutattam a vizes poharamra. Stella néni mosolyogva bólintott és átnyújtotta nekem a poharat, aminek a tartalmát egyszerre lehúztam.

- Szomjas voltál? - kérdezte nénikém.Válaszul bólintottam.
- Harry... a többieket hol hagytad?
- Nálunk vagy nálatok vannak.
- És min gondolkozol annyira? - próbáltam mellé kúszni, de vissza rakott eredeti helyemre, és felém fordult.
- Csak.... mindegy! Jól vagy? Nem fáj már a torkod?
- Nem. Nagyon kipihentnek érzem magam. Eddig most vagyok a legjobban.
- Jaj, ezt örömmel halljuk! - mosolygott Stella néni.
- Harry... - ahogy kiejtettem nevét megcsörrent a telefonja. Sajnálkozóan rám nézett és felvette a telefont. Nem sokat lehetett érteni belőle, de annyit levágtam, hogy el kell mennie.
- Ne haragudj, de mennem kell! Esküszöm, sietek vissza! - nyomott puszit a fejemre. - Szia!
- Szia!
- Ne búsulj drágám, siet vissza.
- Igen - sóhajtottam nagyot.
- Na és, mesélj valamit.
- Stella néni, több napja itt vagyok, nem tudok semmit.
- Jó oké, hülye kérdés. Akkor milyenek a fiúk?
- Hát én egyáltalán nem így képzeltem el őket. Mármint fotón ugye láttam őket, de a való életben, teljesen máshogy néznek ki.
- Ezt, hogy érted?
- Hát például, ööö... Liam. Ő tök nyugodt! Meg fegyelmezett. Aztán ott van Louis... folyton ugrált, kiselőadást tartott, és viccelődött. Azt hinné az ember, hogy legidősebb létére ő a legfegyelmezettebb, erre egyszarvúkról, és csillám pónikról dumált nekem. Nagyon sokat nevettem. Niall. Nagyon édes fiú. Egy szava nem volt végig, csak bámult, de még így is megismertem. Vagy hogy mondjam, hogy értsd...
- Értem drágám!
- Na szóval... ő teljesen más...
- Szóval ő a leghelyesebb, mi?
- Nem, én nem ezt mondtam...
- Sofia, drágám, látom, hogy fülig belezúgtál a szőke gyerekbe... ne is tagadd.
- Stella néni... én ilyet nem mondtam... ez egyáltalán nincs így... nekem nem tetszik Niall.
- Jól van, mindegy.
- Köszönöm. Szóval Zayn. Első benyomásra teljesen más volt a véleményem. Nem tudtam, hogy ilyen jó fej. Ő is nagyon vicces.
- Szóval nem is olyan rosszak... főleg Niall... - mosolygott pimaszul nénikém.
- De Stella néni...
- Jól van, jól van!
A téma annyiba is maradt, és Stella néni mesélt, hogy mi újság odakint a kórház falain túl. Sokat nevettünk, beszélgettünk, jó volt.
Délután fele egyedül maradtam. Éppen újságot olvastam, de valahogy teljesen lefárasztott és úgy éreztem megfulladok. Muszáj lenne kimennem a levegőre. Először is vala hogy fel kéne állni.
Lerúgtam magamról a takarót, leraktam lábaimat és felültem. Egy percre meginogtam és a szédülés is elfogott, de nem érdekelt... legalább csak az ablakig had jussak el.
Lassan felálltam és egy ideig álltam. Miután megbizonyosodtam róla, hogy állva nem esem el, tettem egy lépést, majd még egyet, és még egyet, míg el nem jutottam az ablakig. A kezeimben alig volt valami erő, és nagyon nehezen bírtam kinyitni az ablakot, de végül sikerült.
- Sofia... mit keresel az ablakban? - hallottam meg magam mögött egy hangot. ijedten néztem hátra, de meg is nyugodtam, mikor megpillantottam Niall -t. Várjunk csak.... Niall?
- Szia Niall! - mondtam neki háttal. - A többiek?
- Ja, Harry -nek el kellett mennie valahova, a többiek pedig nálatok vannak - sétált mellém és kikönyökölt az ablak párkányra mint én.
- És te? - néztem rá, mire ő is rám nézett, így pont kék íriszeibe bámultam.

Jóságos atya úr isten! Ezek a kék szemek... jesszus.... miket beszélek? Niall? Teljesen megbolondultam a kórházi fertőtlenítő szagtól.
- Gondoltam benézek hozzád - mosolygott rám. Én is elmosolyodtam és nem tudtunk semmit sem mondani. csak hallgattuk a madarak csiripelését, miközben a Nap kezdett lefelé menni.
- Niall... - suttogtam, mire újra rám kapta tekintetét. - Menjünk ki....ki a kertbe, kérlek.
- Sofia nem tudom jó ötlet -e -vakarta meg a tarkóját - Harry nem örülne neki...
- Kérlek szépen Niall... Olyan rég voltam már kint! Érezni akarom a Nap meleg sugarait a kezemen. Kérlek Niall!
- Jó, de erről egy szót se senkinek.
- Rendben! - mosolyogtam és elindultunk kifelé.
Nagyon jó volt újra érezni a Nap simogató sugarait, látni ahogy madarak, pillangók repdesnek és egy kisgyerek nevetését hallani. A labdája a lábamhoz gurult, ő pedig nevetve jött elém és vette fel. Fejére lila kendő volt kötve, mert nem volt haja. Szegény kislány.
- Szia! - nevetett.
- Szia. Mi a neved? - kérdeztem.
- Leila.
- Szép neved van Leila.
- És neked? - pislogott rám nagy barna szemeivel.
- Sofia - simítottam végig az arcán a kezem. Nem sokára mellénk ért egy nővér is.
- Gyere Leila... menjünk!
- Nem én szeretnék játszani Sofia -val - bújt mellém. Nagyon édes volt!
- De Sofia -nak, biztos most van más dolga is.
- Igazából nem, időm mint a tenger. Szívesen játszanék Leila -val - mosolyogtam rá. - Persze ha nem baj? - néztem fel Niall -ra.
- Nem, persze, hogy nem!
- Leila, drágám, nekem viszont mennem kéne - guggolt le eléje a nővér.
- Majd mi vissza visszük. Menjen csak nyugodtan - mondta Niall.
- Rendben, nagyon köszönöm. A 202 -es kórterem az övé.
- Rendben! - mosolygott Niall és elindultunk tovább sétálni.
- Ti szerelmesek vagytok? - nézett fel ránk Leila, amitől ahogy láttam nem csak mi jöttünk zavarba.
- Nem drágám, mi nem vagyunk szerelmesek...
- De lehetnénk... - motyogta Niall.
- Tessék? - kérdeztem vissza.
- Semmi!
Jót játszottunk Leila -val, nagyon aranyos kislány. mint, kiderült szülei meghaltak, és árvaházban él. Szegényt nagyon sajnáltam, és teljesen átéltem helyzetét. Elmeséltem neki én is, hogy az én szüleim is meghaltak, mire megölelt és csak ennyit suttogott: Odafentről vigyáznak ránk, és szeretnek minket! 
Annyira igaza volt, és tudtam, hogy már nem sokáig kell, nélkülöznöm édes- anyámat és apámat.
Miután Niall -al vissza vittük a kislányt, még egy kicsit maradtunk odakint és nagyon sokat beszélgettünk. Sokat tudtam meg róla, és egyre jobban érdekelt. Valahogy olyan titokzatosnak tűnt. Nem tudom miért éreztem ezt...
- Köszönöm Niall, hogy itt voltál velem és kivittél - értünk vissza a kórterembe.
- Igazán nincs mit. Jól éreztem magam veled.
- Én is!
Elmosolyodott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Szia!
- Szia!
Bementem a a "szobámba" és leültem az ágyra.
- Csak nem bent járt nálad Niall? - mosolygott pimaszul Stella néni.
- Stella néni... igen bent járt nálam. És kaptam tőle egy puszit is....
- Ohh..
Éreztem, hogy fejem vörösödik.
- Sofia te elpirultál!
- Mi, nem is igaz! - nyomtam a fejemet a párnába.
 - De, de! Drágám valld be, hogy tetszik neked Niall!
- De nekem...
Ekkor belépett Harry.
- Ó, Harry, jó hogy jössz.... Niall barátunknak van egy titkos hódolója...
Először nem esett le neki, de aztán elmosolyodott és rám nézett.
- Nem igaz! - vágtam hozzá egy kispárnát.
- Jól van, nem mondom el neki....
- De ha egyszer nem tetszik!
- Nem, dehogy tetszik! - mosolygott. - Csak egy picit!
- Neeem!
Nevettem kínomban.